A láthatatlan kéz láncokban

Szabad piacon az árak deflációsak, vagyis az áruk idővel olcsóbbá válnak.

1776-ban a skót filozófus Adam Smith bevezetett egy koncepciót, amely évszázadokra meghatározta a közgazdasági gondolkodást: a láthatatlan kéz. A Nemzetek gazdagsága című művében Smith azzal érvelt, hogy az egyének, akik saját gazdasági önérdeküket követik, akaratlanul is hozzájárulnak a társadalom általános jólétéhez. Egy pék nem altruizmusból süt kenyeret, hanem megélhetésért. Egy másik pék érkezik, hogy versenyezzen a vásárlókért. Az organikus verseny mindkettőjüket arra kényszeríti, hogy a lehető legjobb terméket állítsák elő a lehető legalacsonyabb áron. Anélkül, hogy bármilyen központi tervező irányítaná a folyamatot, a piac önszerveződik, hogy hatékonyan ossza el az erőforrásokat és kielégítse a fogyasztói igényeket.

Ez az elegáns mechanizmus, a spontán rend, amely milliók szabad egyén önkéntes cseréjéből fakad, több jólétet teremtett, több embert emelt ki a szegénységből, és több innovációt hozott létre, mint bármely tervezett gazdaság a történelemben. De a láthatatlan kéznek egy kritikus feltételre van szüksége a megfelelő működéshez: értékálló pénzre. Amikor egy valutát egy központi entitás végtelenül reprodukálhat, a deflációs láthatatlan kéz ökoszisztémát, ahol az áruk természetesen olcsóbbá válnak az idő múlásával a verseny és az innováció révén, felváltja egy inflációs láthatatlan rés ökoszisztéma. A pénz a pénztárcánkban idővel elrothad, mert a központi entitás többet nyomtat belőle az adósságciklus fenntartásához. Az árak nem azért emelkednek, mert az áruk értékesebbé váltak, hanem azért, mert az elszámolási egység leértékelődött.

Ebben a korrupt környezetben a szabad piac megszűnik szabad lenni. A vállalkozások már nem elsősorban érdem, innováció és valódi értékteremtés alapján versenyeznek. Az olcsó tőkéhez való hozzáférés, a kormányzati szerződések és a pénznyomdához való közelség alapján versenyeznek. Ez adza a zombivállalatok nevezett jelenséget: olyan vállalkozások, amelyek nem termelnek elegendő nyereséget adósságaik törlesztéséhez, de mesterségesen alacsony kamatlábak és az újonnan nyomtatott pénz folyamatos befecskendezése révén életben maradnak a pénzügyi rendszerben.

Ezek a zombivállalatok elszívják az erőforrásokat a termelő szektoroktól, kiszorítják a valódi innovációt, és egy felfújt, törékeny gazdaságot hoznak létre, amely papírígéretekre épül. Egy fiat világban a pénzügyi játékok fontosabbak, mint a valódi értékteremtés. A leginkább jutalmazott készségek nem a mérnöki tudomány, a tudomány vagy a kézművesség, hanem a pénzügyi mérnökség: a vagyon kinyerésének művészete egy olyan rendszerből, amelyet a kinyerés jutalmazására terveztek a termelés helyett.

A Bitcoin az egyetlen pénzforma, amely visszaállíthatja Adam Smith láthatatlan kézét teljes működésére. Mivel kínálata nem manipulálható, mivel szabályai egyformán vonatkoznak minden résztvevőre, és mivel valós költségeket ró a csalásra és a tisztességtelenségre, a Bitcoin megteremti a feltételeket egy valóban szabad piacnak, ahol az árak a tényleges keresletet és kínálatot tükrözik, ahol a verseny valódi fejlődést eredményez, és ahol az innováció deflációs nyomása a fogyasztók javát szolgálhatja, ahelyett, hogy a monetáris expanzió elnyelné. Bitcoin standardon a láthatatlan kéz láncaitól felszabadul.